Őszédelgők
2010. augusztus 21.
A szoknyám körhinta,
Vöröshajú délutánok ülnek rajta,
S kerengnek mosolyogva
Szemeim kék egében
A napkorongig egészen.
Puha talpakkal suhannak
Fák és fellegek fölé,
Felérni az Isten ölét,
S csillámot lopni onnan,
Mely estig a világot bearanyozza.
Hajnali józanság
2010. július 4.
Őszintén hallgatok,
Mint a sír,
Míg lelket kerít
Beléd az olcsó bor.
Közben meghasonlok
És hasonlítok -
Ezer másik nőre,
Csak egyre nem:
Aki lehettem volna,
Mielőtt megismersz.
Gnossienne
2010. június 28.
Megmérgezem az időt,
És lebegő holttestét
Magam után vonszolom
A csuklómra kötve:
Hozzám képest szállj, idő,
Gömbbé múlj, feszülj,
Ne eressz.
Csináld magad
2010. február 21.
A társasház lépcsőin délutáni fénycsíkok szunnyadtak, amikor munkából hazajövet gyengén és fásultan megtaposta őket; minél feljebb ért, úgy tűnt, annál több van még hátra. Ha egy-egy emeleten megállt lélegzetet venni, az egymással szomszédos ajtók rosszalló lenézéssel súgtak össze a háta mögött, de mire rájuk nézett volna, elbújtak a névtáblák takarásában. Nemsoká felért a